Meglehetősen féltem a drótékszeres tábortól: még soha nem tanítottam egyszerre több embert több napon keresztül, táborban sem voltam, csak egyszer gyerekkoromban. Attól is tartottam, hogy fogják bírni a jelentkezők a napi 4-5 óra drótozást, mert egy teljesen új technika megtanulása azért komoly koncentrálással jár, meg hát az ujjaknak is megterhelő, ha még nem alakultak ki a jó kis bőrkeményedések. Ráadásul az összes résztvevő kezdő volt, senki nem drótozott még, két gyöngyös lány kivételével, de ők is csak annyit, amennyire a gyöngyözéshez szükségük volt.
Ehhez képest minden várakozásomat felülmúlta az egész! Nem voltunk túl sokan, összesen 11-en, és ebből még három férfi is volt. Igaz, hogy csak egy drótozott közülük, egy másik csak végig figyelt (ha a kezeivel nem lett volna gond, ő is beszállt volna), a harmadik pedig fényképezett (így lesznek majd jó képek is, nem csak az enyémek:)).
Viszont kivétel nélkül mindenki nagyon kitartó volt, lelkes, ráadásul tehetséges is, tele ötlettel. Eredetileg úgy terveztük, hogy napi 4-5 óra drótozás lesz, a fennmaradó időben pedig egyéb programokat szerveztek volna: kirándulás, közös sütés-főzés, szabad program. És ha lett volna olyan elvetemült jelentkező, mint én, akkor esetleg fakultatív programként lehetett volna még kicsit drótozni. Ehhez képest a legkevesebb az napi 7 óra tekergetés volt, de nem egyszer napi 10-11 órán keresztül ott ültünk a munkaasztalnál. Csak az étkezések idejére hagytuk abba. Még a palóc ételeket is úgy készítettük, hogy akire épp szükség volt, az felkelt az asztaltól, de mihelyst végzett, ült vissza a szerszámokhoz. (Pedig érdekes volt az is nagyon, még kenyeret is sütöttünk, csak épp nem bírták abbahagyni a drótozást.) A kirándulások egy az egyben el is maradtak. És nem csak egy-egy ember ült az asztalnál, hanem szinte mindenki. Az utolsó nap már reggel 6-kor leszállingóztak, és dolgoztak. És mielőtt félreértenétek, nem én hajtottam őket ostorral, hogy drótozzanak:)
Mivel előre tudtam, hogy kezdőkről lesz szó, olyan programot állítottam össze, ami szerintem bőven elég lett volna 5 napra. Ehhez képest 2 nap alatt lenyomtuk az egészet:) Tehát jöhettek az igazán bonyolult dolgok. És ami nagyon meglepett még, az volt, hogy senki nem gyártott selejtet, mindenki képes volt elkészíteni bármit, aminek nekiláttunk. És nem született két egyforma darab azonos technikával sem, mindenki beletette a saját ötletét. Méghozzá annyira jó ötleteket, hogy több ékszernél engedélyt is kértem, hogy a saját ékszereimnél is használhassam őket.
Sokaknak fájt a keze is 1-2 nap után, mégsem adta fel senki.
A munkát egyedül az étkezések idejére függesztettük fel, de arra nagyon megérte:) Két alkalommal is mi magunk főzhettünk, igazi palóc különlegességeket, de amikor nem volt közünk a készítéshez, akkor is finomakat ettünk:)
A hangulat is fantasztikus volt, pedig nagyon különböző emberek jöttek össze, 3 generációt kitettünk, a foglalkozása, lakhelye is mindenkinek más volt. A hullámhossz viszont közös volt:)
Egy kis ízelítő az elkészült munkákból, a teljesség igénye nélkül (és persze a szokásosnál is rosszabb minőségben, mert nem nagyon volt időm fényképezgetni).
0 nhận xét:
Đăng nhận xét